Muszáj elmondanom, hogy mostmár tényleg, hivatalosan is megállom a helyem a konyhában. Nem fogok éhenhalni, bár ettől azért én magam sosem féltem... Apa minden piszkálása ellenére - gumis muffin... haha - igen jól sikerült a süti, rendesen büszke vagyok.
A videóban nyújtott alakításomra :) már sokkal kevésbé, ahogy azt sem tenném kirakatba, amit a hétfő estéről mondtak...
Majdnem elfelejtettem, hogy mekkora szívfájdalom ért - amire azért valahol mélyen fel voltam készülve, de... A kép nem = a képeslap szóval. Tehát, ha elég naiv kis hülye vagy, mint én, inkább ne hidd el, hogy nyertél egy Bruno Bourel (fény)képet, mert biztos, hogy nem! Még nincs meg a gyűjteményem első darabja, de lesz olyanom. Ezek után még mindig az áhított Szüts-kép szerepel az első helyen - elérhető vágyaim között. Mondjuk a kedvenc esernyős, mintha Londonos vagy az újak közül egy szép...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése