Végre eljutottam nemtudom, hány hét után a HP 7 első részére. Király. De tényleg. Izgalmas, részletes, hű a könyvhöz, de nem érthetetlen - legalábbis szerintem, bár mivel mindet olvastam, nem tudhatom igaziból. Nagyon tetszett! Az egyik résznél akkorát ugrottam, hogy egy porcikám se érintette a széket - még jó, hogy nem 3D-s, mert simán infarktust lehetne kapni... Viszont borzasztó szomorú - még sírtam is -, mikor Dobby meghal. Ahogy tartja a KisHülyét a kezében és Ő meg csak haldoklás közben megjegyzi, hogy milyen jó, hogy vele van a Barátja és milyen szép itt... Aztán eltemetik, mint egy babát. Természetesen a végénél jajdoklás közepette nem akartam felállni, mert nincs vége. De. Júliusban folytatás. Igaza van a Manónak, a tengerpartnál és a víznél nincs szebb, akkor is ha hideg van, mint akár most itthon. Tiszta Balkán...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése