Ez egy nagyon ambivalens nap. Nagyon kétségbeestem és borzasztó rossz érzés volt, hogy nincs senki(m).
Nagyon érdekes, hogy a végén még pont Ő hagyja itt az országot. Remélem nem.
Két magában beszélő színészt (Keresztes Tamás, Mucsi Zoltán) is láttam ma és rendesen konstatáltam magamban, hogy háát igen, senki sem normális, miért pont ők... De akkor eszembe jutott. Egy beszélgetés alkalmával azt mesélte valaki, hogy a durva próbaidőszak közepén időnként van olyan, hogy észre sem veszi, hogy mondja a szövegét. Simán lehet ez is...:)
A fotóriporter is egy külön létforma. Nagyon okosan fura volt és hát az a szó, hogy sínbusz! Megnézem a filmet róla...
Olyan jó Veled, LegLány levelezni:) Csinálhatnánk úgy is, mint régen: franciául. Vagy a másik két nyelven is. Vagy trikolorban(!)... az lenne az igazi:)
Visszaszámolok! (na, nem Karácsonyig...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése