Azt nem tudom, hogy Esterházy tud-e drámát írni - szerintem tud -, vagy hogy a szövegei mennyire színpadképesek, de azt tudom, hogy ez a mai revüként aposztrovált darab - ami saját magáról is véleményt mond - igazán érdekes és élvezetes. A szerző valódi intelligenciájáról tanúskodik, hogy az őt ért kritikát humorosan jeleníti meg, sőt az előadás kicsit önmaga paródiája is, miközben az Úrról szól. Az Úr - direkt nem mondom, hogy isten - egyszerre bibliai, sőt madáchi, de valójában egy igazi középkorú férfi, akit egyébként arkangyalok (szegény Róland) vesznek körül. Egy férfi, aki a teremtéssel küszködik, hangosan elmélkedik az elmúláson, miközben folyamatos önellentmondás az élete. Znamenák István remekül jeleníti meg a bölcs humorú és érces ironiájú Esterházyt, aki talán önvallomást (is) írt. Van még nekünk egy Királynőnk, aki leginkább Mária Terézia alteregójaként súly és egyéb elmúlásbéli problémákkal küzd a tükör előtt, meg egy kicsit sajnálkozik, hogy nem született gyermeke. Molnár Piroska valódi uralkodó, aki egy szempillantás alatt változik vénülő szemlélővé. Schell Judit Amálja egyszerre engedelmes orosz beütéses szolgáló, aggódó feleség és önmagáról megfeledkező emancipált, öntudatra ébredt valódi nő. A Fiú, Szabó Kimmel Tamás őrületes energiákat jelenít meg, hol önmagával viaskodó, bakancsban trappoló neonáci, hol haldokló apjáért aggódó gyerek, majd újra valami egészen más... Az intertextualitás királya most is remekel, de az egyik kiszólás során, saját stílusát is fricska éri - "meg lehet nézni" -, szójátékai wáó érzést generálnak, miközben folyamatosan súlyos terhekkel küzdünk...
A fotók gyönyörűek és a hatás így is ohhwáó, nade mindezt élőben látni... Visszafojtott lélegzettel lassan haladva néztem a Szüts-festményeket, majd nem bírtam tovább... Leültem egy - kevésbé kényelmes - székre és csak néztem. Csak ültem és néztem. Nem tudtam betelni a látvánnyal. A W.G.M.S. magányos útonról én magam jutottam eszembe, ami fájdalmas felismerésként nem engedett szabadulni a képtől. De a Sebald nyári viharban is percekig sóhajtozásra késztetett. Nagyon tetszik, nagyon, de ez talán nem újdonság. Szükségem van rá, órákig tudnám nézni, sőt napokig csodálnám vagy csak úgy örökké habzsolnám a vizuális élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése