A Katona készülő előadása - aminek ma a nyílt próbáján jártunk - valami elképesztően jó lesz. Ascher Tamás kiváló pedagógus lehet, mert nagyon figyelmesen magyarázott a közönségnek, amellett, hogy instrukciókat osztogatott vagy éppen sírva beszélő, ugató és egyéb részleteket imitált. Elek Feri és Máté Gábor kettőse kiváló kísérletező tudós duó lesz, akik háát messzemenőkig lehengerlőek. Szirtes Ági nem elég trampli, de el tudja játszani - vélekedett a rendező - csúcs egy nőszemély... Némi Flaubert lemaradást érzek, de ez pótolható. :) A Bouvard és Pécuchet kapcsán - amely az emberi butaságról szól - a szerző levelezése során azt is leírta, hogy ha megírja könyvét száműzik majd Franciaországból, de Európából is... ezt ugyan nem érte meg, mert meghalt.
Dilettánsok lesz a címe és Forgách András(!) írja/írta a szöveget. Garantált...
„a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan” Szegény Flaubert nagyon ismerhette az embereket.
Volt ma még egy igazi Tartuffe-élményem is. Körszínpad, középen egy nagy kör alakú asztal, na és körbe-körbe nézők... Idegesítő, nyafka, "ugató", ugráló kutyák - olyanok, amiket az aluljáróban legszívesebben arrébb rúgnál... -, és kosztümös színészek "támadása" négy oldalról. Vannak bizonyos rendezői jegyek, amik felismerhetően egyedivé teszik a munkáit... László Zsolt egy útálnivaló, szexis Tartuffe, míg Stohl egy idegesítően jóó Orgon. Dorka Elmirája igazán odaadó, míg Gáspár Kata hisztérikus Mariane-je remekül kiegészíti a rövidke feltűnést okozó Valért, na meg a "cseszd meg"-testvért, Haumann Mátét. A Parti Nagy szöveg helyenként nagyon direktre sikeredett, de rengeteg helyes szóvicc és szófordulat teszi igazán könnyeddé az átiratot. Nagyon más, de sokkal jobb befejezést nyert a mű. Az asztali aktus és a zárókép önmagukért beszél, így lett valódi a kívánt mondanivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése