Az iskolai taposómalom megvan, működik, bár amikor nagyon várt, klassz órák maradnak el, azért az kicsit fáj.
Novák Eszter Üdlakja (Csongor és Tünde álnéven:) csodás: a szcenika, a zeneiség és ez a fájóan szép "mese" együtt...
Őrületes volt így az Ivanov másodszorra is, utoljára. Soha nem láttam még ehhez hasonló ovációt, álló tapsot a Katonában - nagyon örültek.
Hal és vodka.
Közben futom a köreimet, kicsit - nagyon - fájt a lábam, de egynapi pihenő után, ma újra ringbe szálltam, ez ám az életérzés! Mostmár tudom. Büszke vagyok :) Bár a lábam szüntelenül fáj.
A nyávogó hangot adó madár a páva? Nem tudom eldönteni, ki köszön mindig...
Jah, és a Narancs :) A Narancs, a Narancs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése