Három napja rovom a szigetköröket - ne túlozzunk, napi egyet, ami 5350 m - egyre többet futok, ami azzal jár, hogy egyre inkább érzem, vannak testrészeim, sőt izmaim is, ami ennyi mozgásnélküli idő után, egészen új.
Zenén és barátnőn kívül olyan társat találtam a futásban, akit akárki megirigyelhetne - rég láttam mókust, még Schönbrunnban évekkel ezelőtt, na meg ma. De állandó köszönőviszonyban vagyunk a híd alatti pad meg én, ahol egyszer talán nem egyedül ülök majd, na meg a kisállatkert lakóival, a pónikkal, gólyákkal, és a fára mászó pávával.
A Virágos Magyarország új operett valami olyan zseniális lesz, hogy látni kell. Méghozzá annak is, aki hozzám hasonlóan egyébként hidegrázást kap az operett műfajától. Kovács Dániel-Vinnai András az eredeti francia(!) operetthagyományt éleszti újjá, kortárs társadalomkritika az egész, illeszkedve a kánoni normákhoz. Az eddigi kedvenc dalom a Lobbi a hobbim című opus :)
Mundruczó Frankeinstein-tervétől kicsit vagy inkább nagyon többet vártam, nem szorongtam, nem hatott úgy, egyedül Róland és a szerepbeli őszinte kinyilatkoztatása sokkolt, de ez azért kevés.
Goda Gábor őrültnehéz falat.
A Mika Tivadar pedig megkaphatná a Színészmulató előtagot... Dj dr Vajdai pedig még mindig közel sincs a Narancsbuli színvonalához - viszont egész éjjel szépséges emberek vettek körül, hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése