Megvolt az első őszi tüntetés. Az Új Színház előtt rengeteg ismerős, és kedves idegen arc volt - akik mind valami nagyon hasonlót gondolnak, mint én -, sok felszólaló, előadó, üzenő... Klassz kis hangulat, szerencsére semmi atrocitás - megcselekedtük, amit...
Viszont a Krétakörös előadásról olyan szépen elkéstem, ahogy illik. Soha - de soha - nem késtem el színházból, most sikerült, és elképesztően szomorú voltam, de a Trafó a legnézőbarátabb hely, őrültkedvesek - átírták a jegyet csütörtökre, szóval "csak" a beszélgetésről maradtam le, az előadást láthatom. Így nyilván borul minden, főleg én...
Egészen szürreális élmény volt ez a mai nap: vágtató póni az Árpád hídon, hazavonuló huszársereg, katonai platós teherautó civil "utasokkal" a Margit hídon, meg lovashintó szintén itt. Mintha egy feje tetejére állított 50 évvel ezelőtti, lelassult városba kerültem volna. Egészen furcsa.
Azt hiszem eljött az idő, hogy (majdnem) fikciót írjak végre.
TF filmrendező igazi művész attitűddel él és beszél - érdekes mit mond a sajtóról, Márairól egy kávé mellett, némi alkohol társaságában.
Apropó Márai - el kell olvasnom az Egy polgár vallomásait, tudnom kell, hogy én is úgy olvasom-e, ahogy Kiskopasz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése