Megint majdnem egy hét telt el, és nem jutok el mostmár sokadszor odáig, hogy leüljek írni. Pörgés van, meg volt. A szokásos programok meg mostmár a "rendes" tanulás és a beadandó-írás is teljesen leköt, semmire sincs időm, egyre kevesebbet alszom, ami probléma.
Kimaradt az Artus-élmény megosztása. Láttuk az Ulysses nappaliját, ami egy egészen különleges térben játszódó előadás. Egy régi gyárépület a bázis, amely egyes részei képzőművészek műtermei - ezeket sajnos nem láttam -, más helyeken pedig színházat csinálnak. Az előadás tere frappansán rímel a címre, rengeteg fehér kanapé, kisasztal, és sok lámpa egy helyen. Az előadás epizodikus jellegébe belefért a tánc, a színház, a film, némi zene, sőt kollektív bor és ropi fogyasztás is. Két végén égettük a gyertyát egy 3 éves kislánnyal közösen. Különleges este volt.
Volt Midnight Music: Strauss Zarathustráját játszotta a BFZ, Fischer Iván meg Nietzschét olvasott. Nagyon klassz, de elég rövid, volt, bár nem voltam formában, sajnos ez meg is látszott rajtam, nem tudtam jó társasági lény lenni... Legközelebb mindenképpen babzsák fotelben szeretnék ülni, vagy csak simán a földön feküdni.
Hivatalból megnéztem újra a Ledarálnakeltűntemet - ebből írtam a szcenikai beadandót, meg ez lesz az az előadás, amit szépen végigelemzek -, másodszorra is nagyon működik, még mindig el vagyok varázsolva Bodó infantilis zsenialitásától.
Aztán túl vagyunk az első zh-n is, a kedd éjszaka miatt nem volt gáz, hála 9 témakörnek és vagy 43 kérdésnek sima ügy volt. Eljött szerdán Goda Gábor beszélgetni, készültünk rendesen, klassz kérdéseket raktam össze, és jól is sikerült, érdekes volt nagyon KSKPSZ meg hát egy tündér volt előtte :) Meg aztán másnap is, nyilván olvadoztam.
Az e heti olvasmány Racine Iphigéniája volt, meg Füst Milán Boldogtalanokja. Racine már túlságosan kiszámítható, viszont a Füst-darab valami kurvajó! Bepótoltuk a Nórát is, ez volt a legjobb drámatöri óra idén, az utolsó.
Elmerészkedtem Vidnyánszky Tóték rendezésére a Tháliába, ahol Határon túli magyar színházak szemléje van. Háát nagyon érdekes. Felfüggesztettem minden előzetes tudásomat, véleményemet, és csak az előadást néztem, ami egészen jó is volt, nemcsak nézhető, de még érdekes is, és hát Trill Zsolt valami eszméletlen. Viszont a nézői reakció, az ováció és állótaps, ami az előadás végén volt, na az valami elképesztő volt. Ha őszinte örömből és elégedettségből fakadt volna mindez, nyilván nem lenne vele baj, de ez egy demonstratív gesztus volt, annak meg, lássuk be, gusztustalan.
Ma Radnóti Zsuzsa néni tartott órát - igen, pénteken is iskolában vagyok... -, kis csalódás, sok ismert és kevés új, de annál érdekesebb információ.
Máté Gábor a hibás, hogy most így megszaladt a kezem. Egy 2007-es Színházba nagyon klassz naplót írt, így megjött a kedvem, bepótoltam, amit be kell, ami belémszorult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése