Olyan nagyon sajnálom, hogy a Krétakör fénykorában még majdnem gyerek voltam. Nagyon!
A hamlet.ws őrült klassz. Három szereplő (Gyabronka József - alias Hakapeszi:) -, Nagy Zsolt és Rába Róland :) ), akik kisujjból lenyomják az előadást - csak hárman (!) - úgy, hogy énekelnek, zenélnek, néha akrobata mutatványokat csinálnak, miközben nincs semmijük - se zene, se jelmez, semmi. Csupán egyetlen könyv van, amiből a szerencsés (?) néző helyenként felolvashat, de akad olyan is, aki mellett ülve, némi bíztatást várva játszanak egy-egy szerepet. Őrültklassz érzés, mikor egyikőjük mellettem ül és nekem meséli a sztorit, vagy mikor Nagy Zsolt csak szimplán majdfelfal. Ezt a fajta elképesztően közvetlen színházat szeretem igazán. Úgy váltogatták abszolút követhetően szerepeiket, hogy az egy picit sem volt zavaró vagy parodikus. Ez a profizmus. Nagyon informatív volt az előadás után következő beszélgetés is: Schilling Árpád tehetsége abban mutatkozik meg igazán, hogy nagy rendezőkhöz méltan, meg tudja magyarázni a koncepció miértjét, nagyon komplex válaszai vannak. Furcsa érzés, mikor valaki úgy bántóan őszinte,hogy közben senkit sem bánt...
Az első nap a masteren hosszúsága ellenére egészen jó volt - már egy kedvenctanárom is van.
Érdekes kérdés, hogy hol leszek az elkövetkező két évben, ha nem színházban - gyanítom ágyban, párnák közt... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése