2011. szeptember 25., vasárnap

Összefoglalom magam

Most épp azért nem írok, mert olyan klasszul zsúfoltak a napok, hogy örülök, ha bezuhanok az ágyba esténként/éjszaka.
A kortárs társtöri előadás a BKF-en szuper, bár IR előadása kihagyható lenne...
A Dardenne testvérek Srác biciklivelje szomorúan közhelyes, miközben értem a szocio téma fontosságát, csakhát ez így kevés.
Lessing Emilia Galottija meglepően jó, míg a másik Lessing, a Nobel-díjas Doris nem éppen a várakozásoknak megfelelő.
Na, dehát a klasszság tetőpontja az, hogy legújabb szerelmetes (kiskopasz) tanárom kétféle Tartuffe értelmezésétől azt hittem elalélok. Annyira csúcsszuper a pasi, olyan szintű információdömpinget zúdít ránk, hogy az már tényleg jóó.
Lakást is avattunk a héten, a Víg utcai hajlék ezúttal őrültklassz felnőtt beszélgetések helyszíne volt. Nagyon szeretek M.-mel beszélgetni, mindenről! :)
Egy munka kipipálva, erre egy főszerkesztői telefon után (!) lett még egy :) A fenntarthatósági nap nagyon helyes keretek között zajlott, rendkívül élveztem. Lehetett játszani, mindenfélét ültetni, beszélgetni, vagy beszélgetést hallgatni, közben meg csupa olyan dolog vett körül, amiben én is hiszek.
A babázás - J. szülinap - is megvolt, olyan furán jó érzés, mikor ezek a manók már emlékeznek rám, és az ő saját kis baba nyelvükön külön hangutánzó néven szólítanak :)
A mi osztályunk őrültjó lesz. Máté Gábor ügyesen választ darabot, érthetően instruál, és utána tündéri módon mesél, meg GyP-t olvas :) Bár a Kamra elképesztően kicsi, és az elvetemültséget a fél négyzetméteren, földönülés prezentálja legjobban. Azért szeretem nagyon az ilyen kultprogramokat, mert utána olyan máshogy jár az agyunk, hogy irtó klassz beszélgetések kerekednek belőle, és A pontból egy egészen messzi K pontig jutunk, vagy mégtovább.
Néha olyan, mintha baj lenne, de nincs nagy, csak időnként kicsit mind szétesünk, hogy kicsit másképp, megint összerakjuk magunkat.
Van valami letörölhetetlen mosoly az arcomon, mert azt csinálom amit szeretek, akkor amikor akarom, és úgy ahogy nekem tetszik. Szerintem ez a szabadság netovábbja :)
És lehet, hogy a Grey's Anatomy minden egyes epizódján kitör belőlem a sírás vagy zokogás, de akkor lennék egészen ijedt, ha nem így volna...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése