Furán jelentősége lett a holnapnak. Talán a készülődés teszi, a családi ebéd, hogy fontos lett mindaz, amit nem is vágytam egy kicsit sem.
Rendkívül szép a gyűrű :) (kár hogy egy másikról le kellett mondanom a férjhezmenés reményében... kínos, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust (!), hogy azt hordjak, ami tetszik... nem vall rám... kicsit kétségbeejtő, milyen lemondásokkal jár ez a státusz.)
Érthetetlen az is, ahogy az évek során eltávolodunk egymástól... Még jó, hogy pont annyi meghívóm van, amennyire szükségem van - bár Bodó itthon marad :) -, mert a végén még ez is frusztrációt okozna.
Kár lenne érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése