Ez a vizsgaidőszak részben egy hiperdepresszív időszak, de ami ezt váltja az valami egészen klassz. Szerda után jobb lesz kicsit, bár ez sokmindentől függ.
Egészen jókislány lehettem, mert a Télapó nemcsak Gombóc Artúros csodakalendáriumot hozott, de még ma is találtam ezt-azt az ablakban :)
Kipróbáltam magam tánckritikusként, legalábbis egy beadandó erejéig. Meglátjuk működik-e!
Ezekről az elképesztő Yves Rocher-s kencékről eszembe jutott az a film, amiben a pasi szerelmi bánatában megissza a sampont - na ilyen érzésem nincs, de nem csodálkoznék semmin, olyan elképesztő illatuk van. Zabtej meg málna :)
Azon kapom magam, hogy úgy várom az ünnepeket, mintha nem kellene trilliárd oldalt elolvasnom muszájból, és nem lenne egy rakat vizsgám. Át kellene állítani az agyam, hogy nem az ajándékkönyveket fogom olvasni, hanem drámákat meg szakszövegeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése