Ha beteg vagyok a mellékhatás mindig spontán sírhatnék, aminek mindig sírás a vége. Bármitől. Zenétől, filmtől vagy csak egy plakáttól. Így volt ez ma is - Bécs az oka - , bár a buszon modoráltam magam, a sírva blogolás még új...
Bár szerencsére(!!!) szájfertőzést nem kaptam az egymásután alkoholizálástól, azért a betegség összejött, hogy valami mégis maradjon nekem is ebből a gt-ből.
Útálok elsős lenni! Nagyon furcsa érzés, hogy egyszerre két helyre is tartozom. Az egyik hely már otthon, biztonság, jóérzés, a másik csupa ismeretlen, félelem és bizonytalanság. Az első fantasztikum azért meg volt, muzeológia (LudwigTanárÚr), ohhwáó. Sőt a helyi Mimózában/Zöldkancsóban is jártam, ami Jenő névre hallgat. Sose ittam alkoholt 2 óra között, de ma ez is megadatott. Kezdek tényleg úgy élni, mint egy egyetemista/főiskolás..., jah, mert ezek vagyok... :) És azt hiszem jól választottam... kötelező múzeumba járni...
Úgy szeretném... megmagyarázhatatlan, illetve egyáltalán nem, hogy mennyire jóó volt az a "semmi", merthogy erre vágyom...!!!
:) És a legfurább érzés, mikor a 2 suli találkozik. A MédiaDiák Verseny döntője a BKF-en volt, és én a Külkeres csoptársaimnak szurkoltam, akik meg is nyerték. Külkeresnek lenni, Külkeres csoptársakkal, Külkeres tanárral a BKF-en - jófura volt:)
VálaszTörlés:) na ez tényleg az! remélem jó értelemben lesz nekem is furcsa... dolgozom rajta!;)
VálaszTörlés