Elhagytam a pulcsim... Milyen szomorú is ez...
Amikor megláttam, ma az újságban azok után, hogy olvastam az emailt... egyszerűen csak elszomorodtam. Nagyon. El sem olvastam, mert... Nem.
Ez a pasi... Már az első előadáson kiderült és a helyzet csak fokozódik. Óráról órára nem haladunk semmit, egy büdös filmkockát nem vetített még, csak dumál... Vannak kedvenc szavai, amiket az adott alkalommal sokszor, nagyon sokszor elmond. Eddig volt a "bocs", a "posztmodern", és ma a "túl vagyok/vagyunk rajta". Szerintem nem ép, nade vajon, miért is csodálkozom... Miközben ezt az infantilis szöveget hallgattam az jutott eszembe, milyen jó kis cikksorozatot írhatnék a tanárok szokásairól, előadásmódjáról, na és vallás és politikai demagógiájukról... Persze csak és kizárólag álnéven!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése