Azért ma egy picit nagyon elbizonytalanodtam. Rendesen sírhatnékom támadt az iskolában! De összeszedtem magam, megnyugodtan, mert jól döntöttem, ezt akarom és minden rendben lesz. Jóérzés, hogy egy iskolába járok Nonival. Fura, mikor meglátom a folyosón, de például a közös ebéd olyan, mint itthon, olyankor úgyse számít senki és semmi. Egyébként lököttek vagyunk:)
Oszloprendek, tömérdek információ, restaurálási alapok... Ha a hülye muszáj tárgyakat - mint a filozófia - letudom, tényleg csodás lesz.
Olyan jó lenne azt mondani a Fiúmnak, hogy "ide menjünk szombaton!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése