Tegnap óta vágyakozom, hadd írhassak...
Elmúlt a nyöszörgés. Csupa jóság... Nincs értelme idegeskedni, minek? MorciÚr az eddigi legkedvesebb módon szólított - a Csibike óta helyesebb (nem családi) becézést nem kaptam. Mosolyfakasztó emailváltásainkkal pedig nem tudok betelni... A cikk is sínen van, és bár rühellem a várakozást, ha ez kell... Hát legyen! Ezért megéri!
Napocska hazatért, FestőnevűLánnyal el is költöztek. Csodás lakásukban minden szuper. Csacsogás, vacsi, bor, zene, Ők... minden.
Igazán jó érzés, ha segíthetek, ha a segítségemet megbecsülik. Imádom, ha kedvesek az emberek!
A legjobb dolog Leglánnyal - a finom kávézáson és extra segítőkész, jópofa fiún kívül - a véget nem érő beszélgetés, a soha el nem múló kíváncsiság a másik iránt, na és a törekvés, hogy minden, ami régen volt, olyan legyen, mintha csak tegnap lett volna.
Izgatottság. Sokféle várakozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése