Utolsó vizsga kipipálva. Vége az 5. félévnek is.
Kiadó, Napocska, kávé, ... Kell ennél több? Azért egy kis jó idő nem ártott volna, mert az Andrássy út így a mínuszokban picit hosszabbnak tűnik, mint egyébként. Elmentünk a Szépművészetibe és megnéztük mind a három kiállítást: Lucien Hervét, Klimtet és a bécsi haverjait, na és Boterot. A magyar-francia fotósból kevés volt, a szecesszióból sok, a kolumbiaiból pedig túl sok. Sokkal több fekete-fehér csodát vártam, tengernyi Párizst és egy igazi életművet. A Nuda Veritas tárlat egy kisköltségvetésű Klimt bemutatónak értelmezhető, amit kiegészítettek egy-két igazán érdekes, de kevésbé ismert alkotóval. Bár simán el tudtam volna viselni a monumentális Klimteket festményformában is, a rajzai is elképesztően szuperek, már megérte. Botero számomra nézhetetlen. Ez nem festészet, még csak nem is vicces. Szinte egyforma színes óriások. A tárlatrendezéshez itt sem értenek, ezt egészen szomorúan konstatáltuk, pedig háát...
Elkezdtem pótolni a Zárórás hiányosságaimat és rögtön egy igazival találkoztam. Vágvölgyi 1989-ét el kell olvasnom!
Normális dolog ez? Folyamatosan listákat írok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése