Én vagyok az oka. Amikor ma az új evőeszközkészletet - amit sose fogunk használni... ne kérdezzétek miért, hosszú... - pakoltam a szekrény tetején, morgás közben kicsúszott a számon, hogy bárcsak földrengés lenne és lehullana mind. A földrengés megvolt, a kanalak+kések+villák... a helyükön. A rezgésből persze nem éreztem semmit, mert a Nemzeti felé az 1-es villamos amúgy is döcög.
A hét asszonya nem úgy hatott, ahogy vártam. Jó volt, de Csákányitól arra számítottam, hogy mind a hét monológ eredetien brilliáns lesz. A háztartásbeli rajzoló és a BKV-s egyedülálló (félrészeg) anya tetszett a legjobban. Sziporkázó volt, édes-bús és közben hallottam, hogy igen, ez egy Parti Nagy. A legnagyobb ötlet a jelenetek közötti készülődés áthidalása volt, gyakorlatilag magával beszélt az "öltözőjében" - mi meg hallgattuk a sötétben:) (hihetetlen mennyire nem tudták ezt kezelni a nézők) -, kedves, humoros kiszólásai voltak. Nincsenek fenntartásaim a monodrámákkal, de ebből nagyon hiányzott a mini-minimális történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése