Nem került fel a pont az i-re. (nem is tudom, mire számítottam...) Sőt, a négy betűs szót felváltotta a három betűs.
Vészhelyzet utolsó évad. Ezen nem olyan sokat bőgtem eddig, mint a Grey's Anatomyn, de ma ez is sikerült. Meghalt. Nem is értem... (egyre több mindennel vagyok így... - mi lesz velem?) Ha valaki sír, evidens, hogy megpróbáljuk megvigasztalni. Akárki, akármiért. Megsimogatom, átölelem, vagyis jelzem, hogy itt vagyok, nem lesz semmi baj, minden rendben van... Lehet, hogy velem van a probléma, de ezen akkor sem tudok felülemelkedni.
Egyébként befejeztem.
Interjú a SzobrászFiúval, aki deszka/lécszobrokat készít és Dante a mindene, aki egy 4 éves dobermann, illetve alkotásai középpontja. Üldögélés, némi várakozás, közben eszmecsere a Csajokkal. Olyan furcsán jó hallani a csoporttársamtól, hogy a gyerekem. Nagyon tetszik, csak el is szomorít, mint mostanában minden gyerekkel kapcsolatos téma, mert... Nekem vajon, mikor lesz? Nyilván nem most, nem mintha mostazonnal akarnék, sőt, csakhát... Műhelyes fejtágítás a technikai alkalmazásokról, majd beszéllgetés... Útálom ezt a szót, de... Hagyjuk.
Van akit a szuper barátja vár vacsival, engem az Anyukám:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése