Sokóra

A tegnapi fura, majd ohhwáó dejó nap után igazán kellett ez a sokóra alvás. Mert...

Lesz interjúm:)

Reggel hosszan nyüglődtünk a gyakorlatokon. Egészen a HősNő órájáig tartott ez az állapot, ami hivatalosan is a félév legjobb órájává avattatott.

Picit eluralkodott rajtunk, a mi lesz, ha érzés... Félve néztünk pályánk következő állomásai elé. Szönyű ez a bizonytalanság.

Majd megérkezve a Narancsba hihetetlen jó kedvünk lett. Kaptunk 12.000 karaktert a hajó sztorira. Szerzőpáros leszünk. Már alig várom :) Na és a doxik táblázatba szedése is folytatódott, ami azért nagyon mókás, mert az összes eddigi MaNcsot végignézzük. Jah, és MorciÚr azt mondta, mostantól mindig járhatunk a szerkesztőségi ülésékre.

Hazafelé útbaigazítottunk egy kínai lányt, aki nagyon kedvesen hálás volt.

Megérkezve csak eszembe jutott, hogy lehet, hogy megkéne nézni szeretett ETR-emet, hátha felrakták az ösztöndíj összegét. Hát fel! Mocskosul sok pénzről van szó. Azt hittem hülye vagyok és rosszul látok, szóval kaptam is gyorsan a telefonért, amin látszott, hogy Napocska hasonló okokból már keresett:) Egészen viccesen visítoztunk:)

Vele is beszéltem, mert nem felejtett el. Nem felejt el...