Sajnos ma definiáltam egy borzasztó nagy problémát, ami a jövőre nézve igen csak aggasztó. Lehet, hogy éhen fogok halni... (vagy vegetáriánus leszek - amit erősen kétlek.)
Amikor rendes konyhatündér módjára elkezdtem kibontani a csirkét... Na, akkor és ott kellett volna látni a kétségbeesett arcom:) Merthogy a zacskóból még csak kikászálódott ez az állat, anélkül, hogy hozzáértem volna, deháát meg is kell mosni... Rémálom. Horror. Apa olyan jóízűen kiröhögött - ahelyett, hogy átvette volna...:) Szóval leleményes én zacskót húzott a kezére, de nyilván nem mehet ez így mindig. Tényleg egészen rosszul voltam... Pedig nem vagyok én egy ilyen finnyás picsa, mint amilyennek a fenti sorok alapján tűnhetek. Bármit megfogok...:) Csak csirkét ne! Olyan egy... jaj!
Szóval vagy olyan férjem lesz, aki a konyhában is ügyeskedik vagy treníroznom kell magam - hiszen csak nem fosztanám meg a családom a csirke - még kimondani is szörnyű - ízétől - vagy nem eszünk ebből a szárnyasból, csak nem otthon.
Hozzátenném, hogy igen finom sültcsirke lett abból a szörnyből. Mind elfogyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése