2010. október 30., szombat

ElkeseredettDe

Sosem kérném meg a kezét. Soha.

Szeretnék nem tervezni és tervezni. Játszva élni. Úgy zrikálni, hogy a legigazibb legyen.

Bárhol, bármit. Mert úgyse számítana semmi.

Szeretem, mikor ősszel csörögnek a levelek a lábunk alatt és szeretem hallgatni, ahogy Bodóka surran a lombban. Szeretem, hogy hideg van, de jól felöltözve - már a fülem se fázik - sétálunk, süt a nap és csak úgy megyünk. Jó lenne, ha nem egyedül mennék, bár kétségkívül:) Bodó a legjobb társaság és neki már tuti, hogy KirályLány vagyok - imádja a milánóimat. Legalább Ő értékel. Kevéske vigasz, dehát Szerelmem.

Nem egészséges fél 1-kor ilyesmin keseregni, de... Olyan jó lenne azt mondani, hogy menjünk el... /ahhoz lenne kedvem, hogy... és elmennénk, azt csinálnánk vagy meglepne, elvinne...

Elmegyek és megnézem a kiállításokat. Az összeset, mert nem én vagyok az a lány, aki itthon ül, sír és vár a... Pont nem. Nincs, de majd lesz. Vagy... Az összeset. Ha kell egyedül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése