Korai tanulás, délelőtti óra és egy jóleső meghívás. Nagyon kíváncsi vagyok, ki mindenkivel fogunk ott találkozni. Nevetséges túlélése a németórának - felesleges aggódás.
A szép napsütéses idő vicces változatába csöppentem hazaérve. Mintha nem is ugyanott laknék. A buszról leszállva szikrázó napfény, szél és óriási esőcseppek fogadtak. Hülyegyerek módjára forgolódtam a buszmegállóban:) És a szivárvány? Nem. Sajnos nem találkoztunk.
A rántottgomba a kukában végezte. Nem miattam. Ne is kérdezd!
Egy dacos, ellenállhatatlan fiatal lány. Egy boldog szomorú történet. Ohh... Szeretnék tóban/tengerben/óceánban vagy akár egy akváriumban halacskák között pancsolva játszani a Fiúmmal; sárdobálás közepette koszosan kacagni. Szeretnék teknősbéka-tojásokat őrizni a homokos parton az éhes mosómaci elől, miközben a Fiúm Tolsztojt idéz. Szeretnék együtt énekelve messze (el) kocsikázni és szurkolni a meccsen, ahol Ő játszik. Szeretnék megosztani. Mindent. Adni és kapni. Na, és szeretném, ha hasonló vehemenciával hallgattatna el ez a Fiú, ha már nem bírja, hogy benemállaszám:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése