Olyan nagy örömmel indult ez a nap. Jól esett a nyugodt készülődés. Még a sminkkészletet is elővettem, amire elég rég nem akadt példa. A kérdésre, hogy kiért... A válasz igen egyszerű. Nekem.
Nagyon jól sikerült ez a szerkesztőségi speckol. Némi aggodalom van bennem folyamatosan, készen leszünk-e, jó-e így... Az első számot megünnepeljük, meg a másodikat is...:)
Olyan igazán furcsa ez az egész. Biztos, hogy tudni akarom az igazságot, ami így nagyon komolyan hangzik, akkor is, ha csak erről a semmiségről van szó...
Újra és újra azt érzem, hogy... Én nem? Nekem nem? Soha?
Ez az a sóhajkeserű.
De csakazértis, holnap is felkelek és amikor a tükörbe nézek mosolyogni fogok. Szépen felöltözöm, kifestem a szemem és teszem a dolgom. Úgy, mint máskor. Magamnak, hogy nekem jó legyen. Mert ha jönnie kell, jöhet... Itt leszek. (Még egy kicsit biztos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése