A nem bírok felkelni, alszok még egy picit kezdés és a semmit - vagy legalábbis nem sokat - tevés után a Narancs a legjobb hely a világon. Sejtettem, de... A 12 ezer karakteres, szerzőpáros cikkünk a jövő heti számba kell! Igen kell, mert FőszerkesztőÚr azt mondta. Na és a gesztusa is nagyon tetszett ma. Tényleg jó ott nekünk.
Egy csomó lelkes fiú-lány jelentkezik, hogy szeretne kis csapatunk, a Kommód szerkesztőségének tagja lenni. Annyian leszünk, hogy csak na! :) Lehet, hogy valamit jól csinálunk...
Úgy vágytam erre a mai találkozóra... Amikor hétfőn becsuktam magam mögött a kaput és elindultam azon fáradozva, hogy a lányok ne ijedjenek meg nagyon - na meg abbahagyjam végre... - az volt a legelső gondolatom, hogy fel kell hívnom LegLányt. Persze egy gondolattal később, tudtam, hogy nem teszem... Nagyon jó volt tőle is hallani, mit gondol. Egészen mást mond, mert másfél éve durván hasonló helyzetben volt és azt mondja, rosszul döntött. Persze, ma minden csodás, boldog, de kihagyta volna a több hónapos szenvedést... ha lehet.
Egyáltalán nem tudom, mit akarok. De sajnos már azt se, hogy mit nem.
Nehéz így nekem... Magammal.
(Nyilván másnak se könnyű... Velem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése