Megközelíteni is veszélyes. Így indult a hajósztori. Leereszkedés egy veszélyes övezetbe. Gyakorlatilag megnéztünk egy roncsot, amiről az ismereteink egészen jónak, de talán még mindig kevésnek mondhatók, bár tény, hogy nem tudjuk, mit írunk róla - hozzáteszem azt se, hogy ki...
Eléggé elszomorít, hogy semmim sincs... Nem is csak egyszerűen szar érzés, mert az egy idő után elmúlik, de konkrétan nagyon bosszantó. Nem szólhatok, maximum kérdezhetek. Feleslegesnek érzem a munkám, időpocsékolásnak és még irigy is vagyok. Nehéz nekem... magammal...
A folyamatos aggódás, váratlan és kurva korai! telefonhívások lassan pokollá teszik a napjaimat. Félve nézek rá, ha csörög. Arról nem is beszélve, hogy a hp-(k)től hisztérikus rohamot tudnék kapni - mert a 0 IQ nemcsak sajnálatos, de elképesztően problémás, főleg nem nekik...
Történt valami jó is ma? Hm... Nem emlékszem. Jah, de, egy kósza jóérzés volt, de a történet végét még nem ismerem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése