Azt kell mondanom, vége! Végre!
Újult lendülettel jöhet bármi... (a következő szót, ami eszembe jutott nem írhatom le, mert a végén még...)
Nade kicsit más! Mein Kampf. Ez az a német szó, amit ha lehet elkerül az ember. Máshogy mondja. Kiráz a hideg, összeszorul a gyomrom, mérges leszek és fáj. De ma este a főszerepet ez az elhíresült szó kapta. Tábori György drámája - ami valójában egy farce - merész választás. Tulajdonképpen nem is értem, illetve, dehogynem..., hogy került bele a repertoárba. Azt kell mondjam, a jó színész sokmindent feledtet. Az ügyes rendezőnek (Róland!) pedig sokmindent elnézünk. Sokrétű, mégis egyszerű díszlet, jóó nézni. Ötletes, mulatságos jelmezek. Szuperhős, csirke(madár)... Tehetséges színészek. A színészóriások és a fiatalok. Sinkó László helyes, bölcs bácsi; Makranczi Zalán már-már a mindenem, énekel, táncol és mosolyog:); Mátyássy Bence fenomenális, ahogy az elején darálja a szöveget, az a tempó, a hanglejtés, a mimika, wáóó és akiért bármikor mégegyszer, a tündéri öreg hölgy, fiatalos lendülettel, ének-tánc, mindenminden, Törőcsik Mari!
Van az úgy... Hiányzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése