Megint úristen van...
Sorolom:
unatkozós csalódás az Ódryn. A gömbfejűek és a csúcsfejűek ősbemutató elég Zsótér, de a miértjén kívül nagyon sajnáltam.
Volt Gólemes Narancs-revü, amely egyik-másik száma kifejezetten üdítő volt, de akadt borzalom is.
Mohácsi valami csodát művelt a Liliomfival, persze testvérével közösen. Ez nem egy Szigligeti, hanem egy Mohácsi testvérek jegyezte őrültség. Annyi geg, intertextualitás, értelem és humor van benne, hogy kötelező darab.
Mohácsi valami csodát művelt a Liliomfival, persze testvérével közösen. Ez nem egy Szigligeti, hanem egy Mohácsi testvérek jegyezte őrültség. Annyi geg, intertextualitás, értelem és humor van benne, hogy kötelező darab.
Az NTlive a kibírhatatlansággal vetekedett, csak nagyon-nagyon nagy rendezők ilyenjére szabad jegyet venni, semmi lutri, mert megint öregedtem...
Az az előadás, ami napokig nem hagy nyugodni, és zakatol a fejemben, folyton értelmezem, és ijesztően jó kérdéseket implikál a fejemben, na az maga a tökély. Ilyen, meg még ilyenebb Zsótér Kurázsi mamája a Radnótiban. Igazi, nagyszabású, formakánonszemléltető ohhwáó.
(Nem kell mondanom, hogy azóta kutatom - persze nem csak őt -, rá vagyok kattanva!)
Untató, igazi csalódás volt viszont Horváth Csaba Peer Gynt rendezése, ami csak egészen halvány nyomokban mutatta azt a Fortés vérmérsékletet, amit ezek után lehet, hogy csak képzeltem.
A kattanásom levezetőjének Zsótér Vágyvillamosát szántam, őrült érdekes látni, két egymás utáni rendezését ugyanott, majdnem ugyanazokkal a színészekkel - totál más, persze az alapanyag is. Az egyik előadás tisztességes, jól megcsinált, a másik meg, maga az iskolapélda, az igazi kivétel.
Ez már a beteges kategória, tudom. Ez már mennyiség, de...
Van egy nagyon érdekes kérdés, amire igazán nem tudok válaszolni. Ez persze nem igaz. Tudok, csak, nem biztos, hogy igazat. Mindenesetre történt egy névcsere, és csak most vettem észre. Volt már ilyen, de nem emlékszem, mi jött utána.
Sokminden hiányzik, időnként egyre jobban, mert megint egy olyan korszakot élünk, amikor csak a biztos pontok maradnak meg, minden más elhal.
Persze a színházon kívül ott van még az egyetem, azok azemberek (!), meg a sokmás, ami épp lázba hoz. Most épp a szuperkütyüm...
De most Berlin a soros!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése