Megint abbahagytam az életem, ami a blogolást illeti. Megpróbálom utolérni, de nem lesz könnyű. Zajlik, ahogy szokott :)
Voltak Narancs-sztorik, munka, megjelenés: Szakítós szkeccsfilm harmadéves operatőrhallgatóktól, Armel interjú. A klasszság felső fokát mégis az jelentette, amikor az "igazgató asszony" irodájában felismertem a festményt és szerzőjét.
Eléggé beindult az évad is, volt Bagossy A vihar az Örkényben, Castellucci a Trafóban, na meg premier a Nemzetiben. A vihart még kellőképpen nem dolgoztam fel, de egy nagyon ötletes, slusszpoénos megoldásokkal teli előadás, Gálfival. Castellucci Az arc fogalma Isten fiában műve frenetikus, akkor is, ha egyesek szerint giccs - érteni vélem ezt a nem pejoratív értelemben is használatos esztétikai kategorizálást -, de azért az Előadáselemzés órán megvitatottak után biztos, hogy nem az.
(Ha már az óránál tartunk, egyszerűen katartikus élmény - a múltkori Zsótér: Csongor és a mostani Castellucci)
Serban Angyalok Amerikában rendezése a Nemzetiben pedig botrányosan jó. Alföldi főszereplő, méghozzá sokféle értelemben. Nehéz témákat boncolgat a darab, és van egynémely hibája az alapanyagnak, ami a kulturális és időbeli kontextusát illeti, de az elképesztő színészi játék, és a nyers valóság bőven elviszi a hátán az apróságokat. AR mellett Kulka és Szabó Kimmel brillíroznak, na meg Udvaros Dorottya sokszereplős jelenléte főleg Ethel Rosenbergként és a mormon anyaként, és nem elfelejteni Tenki Rékát, aki nekem most bizonyított csak igazán, fantasztikus dilis nőszemély. A többiek sem rosszak - persze!
Midnight Musicoztunk, rendesen babzsákból majdmegfagyva - Vivaldi és Zelenka mellett földöntúli, márfáj Ligeti zene szólt. Közben tényleg elköszöntünk a nyártól, vége a kerthelyiséges éjszakáknak.
Történtek apróságok: aggódás, találkozás, kutatás és más "ás" végű izék,
de most épp szörnyen lefoglal, hogy ötnapnyi programot tervezek Berlinbe :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése