Akármit ír is tévésmaci, szerintem a Három szín klasszság, nemzeti identitás ide, műmájerség oda. Kieslowski szereti a "sorozatokat", lásd: Tízparancsolatra - most épp a Fehér kezdődik.
Az elmúlt hét utazással telt, kedvesvidék után egy utolsó nyár végi Balatonozás következett, ami azt jelenti, hogy az itthon töltött idő minimálisra sikeredett. Dolgoztam, és megnéztük A vérszipolyt. Viszont a mamának segítettünk a befőzésben, megint rengeteget sikerült ennünk, csak annyit mondok: szilvásgombóc, szalonnasütés... Az immár végleges apadásnak indult tóban pancsoltunk, napoztunk; na meg mindenfélét olvastam, és fejben már elkezdtem az őszt.
Rákattantam Thomas Mannra. A Halál Velencében után most A varázshegyet cipelem majd. Nem fér a fejembe, hogy a megkapó hangulatú, súlyos mondandójú kisregényt, hogy olvashatta a 8-10 éves kisfiú a Bor, mámor, Provance-ban... Egyébként meg a Balbec Beach ideillő novelláját azonosítgatom, mint motívikus forrásfelhasználót.
"Magány termi az eredetiséget, a merészen, meghökkentően szépet, a költeményt. Ámde a magány termi a fonákot, az aránytalant, az abszurdot és a tilalmast is."
Idén nem találkoztam a tapolcai bolhapiacon a bácsival, akitől tavaly a kincseket vettem - ehelyett egy újabb színházas könyvvel gyarapodott a polc, potom 300 forintért. Többek között ezt hívják tehetségnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése