Ez a hét az elmaradt, lemondott, "nemvoltkedvemelindulni" eseményeké volt.
Ez a napsütés nemvárt, vagyis de, régvárt nyugalmat hozott. Elképesztően klassz volt kedden lemenni, és plédbe csavarva egy padon olvasni Strindberget. Kár, hogy Bodó ezt annyira nem élvezte, így váltottunk, és sétálva olvastam, ami még jobb is volt :)
Julie kisasszonyt el kell olvasni, klasszság!
Végre beindult a Narancs-szezon folytatása is: interjú pipa, jöhet a gigacikk (!) megírása, meg a kis picike színházas és egyéb gyöngyszemek :) Jaj, mondtam már, hogy...
Imádom, ha az az ember is tudja a nevem, akiről nem is gondoltam volna. Az meg, hogy irodalmi körökben mozgolódó férfiember emlékszik rám... :) Viszont, ha rossz keresztnévvel illetnek, és még viccelődnek is, na azt az érzést az arcberendezésem sem bírja leplezni.
Minden napra jut egy Mizantróp, még jó, hogy kvázi házi! Már csöpög a blog Fekete (Tibi) Ernőtől, de háát, mit lehet tenni, ha őrültjó?!
Moha még mindig cuki, a kocsmai balesete ijesztő, a Bolha a fülbe meg rendkívül vicces, hemzseg a mohácsizmusoktól, bírom őt nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése