2011. május 13., péntek

Küzdj, és bízva bízz!

Elképesztő.
Az ember tragédiája önmagában egy kolosszális mű, nade színházban, nem akárki rendezésében...
Sokszínű, ötletes, modern, hű, igaz. Durván jó arányérzéke van R-nek, azt hiszem minden tetszik, értem is, legalábbis a saját kis szemszögemből meg tudom magyarázni...
Őrültjó.
Ádám és Lucifer óriásiak. Szatory Dávid egy rendkívüli elsőember, tényleg, míg László Zsolt az egyik legtehetségesebb gonosz, aki háát... Tenki Réka Évája nem győzött meg, de jó színésznő lesz egyszer. Blaskó Péter, mint Úr egy tökéletes karakterszerep, de semmi több - ami lehet, hogy nem baj -, sajnos emberileg problematikus számomra, amit ez a szerep nem feledtetett.
Fékeveszetten jó.
A zene, a kellékek, a díszlet, a mozgás - a közönség "bevonása" - a mellékszereplők megjegyzendő epizódszerepei mind-mind a nagy mű részei.

Megszámlálhatatlanul sokszor eszembe jutottak az irodalomórák, mikor Madáchot tanultuk. Tudjuk azokat a bizonyos részeket kívülről.
Ha egyszer kisbabám lesz, biztos, hogy úgy fogom elmondani az apukájának. Az egyik legszebb mondat a drámában, kár lett volna kihagyni.
Újra és újra képeket látok. És kavarog a fejemben, nem ereszt. Az utóbbi idők egyik legjobb élménye. Úgy alkot, hogy...
Optimista Ő, akkor is, ha... Feláll és megy tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése