2010. július 7., szerda

Stop

Kora délutáni szomorkodás, lelkes elkámpicsorodott szájú mancspalánták. Fura, de így sem rossz... Nagyon finom kekszes, csokis kávé és egy csodabolt felfedezése világmegváltótársammal. Néha úgy érzem, hogy egy cseppet túlszervezem az életem... szeretem az állandóságot, mint a szerdai kávés találkozást, igénylem az ilyesmit, de vágynék spontán, vad!;) dolgokra.

Ősszel Párizsba megyek - stop. Így döntöttem - stop. Nincs több kifogás - stop.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése