Csodaszépen hegedültem. Vágyaim között szerepel, hogy egyszer megtanulok hegedülni (és zongorázni), nade ott és akkor már tudtam. Koncertszerű eseményen mutattam meg, mit tudunk Mi. A hangszer és én. Nem azért érdekes mindez, mert valami olyat tudtam, amit a való életben nem, hanem, mert pont úgy tudtam hegedűn játszani, mint ahogy írni is tudok/szeretek. Ismerem a hagyományos technikát, birtokában vagyok a megfelelő eszközöknek, de önző vagy - mondhatom - telhetetlen módon többre, jobbra vágyom. Olyan játékot vittem a zenébe, amit mindenki élvez, de vannak akik jobban, mert abban az élményben is részesülnek, ami az összekacsintós része a mókának. Máshogy ért a vonó a húrokhoz, finoman épphogy csak érintette, mégis varázslatos hangon szólt, más technikával, máshol pengettem, mint ahogy az a kottában meg volt írva... Mi ez az írásban? Egy-egy szó/szóösszetétel, ami többet mond. Játék a betűkkel, ellentétekkel, felsorolással. Intertextualitás - egy idézet nem tradicionális formában vagy olyan stílus, ami érzést ad, hangulatot, mintha részese lennél egy plusz élménynek.
Nem lehet öncélú (nem biztos, hogy szerencsés, ha az) és nem mindig, nem minden műfajban hasznosítható ez a ...
Minek nevezzelek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése