Az utolsó betűig kész a megjelenésre váró Narancs cikk. Már csak a kezemben szeretném tartani... Időnként betanított munkásnak érzem magam, aki csak úgy hipp-hopp gyártja az új írásokat (reggel, éjjel...), ami láthatóan igen tetszik MorciÚrnak is. Végtelenül kedves fiatalembert ismertem meg a festménykutató - Stuart Little kisegérrel közelebbi viszonyba kerülő - művészettörténész személyében. Hihetetlen, mégis nagyon is reális történetek, titokcsere és a magázódás kellemes játéka.
Hosszú, tartalmas nap, aminek végén rég nem látott Rómalány következett. A Csendesnek éppen nem nevezhető hely újabb titkokat tárt elénk - véletlenül pont egy gumikacsa alá ültünk, vicces múlttartalmú véletlen:) Majd nem várt idegen(?) és csupa furcsaság...
Rómalány két dolgot is mondott, amin újra és újra kattogok... Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése