Mennyi mennyi lemaradás...
Korai indián nyár a Balatonon. Néhol napsütés, eső, szél, vihar - és társaik. Jeges tó, ami nekünk hableányoknak is igen hidegnek bizonyult. Elmaradt sütögetés, de volt beígért kemencés pizzázás, kirándulás ott fent és vágyakozós hazaérkezés.
Boldog nap. Narancscikk, fantasztikusan jó érzés, mikor nevemet az áhított - igen, rajongott - lap oldalain látom. Jövőbeli előrelépés, egy-két-há...
Igazán szeretnék a belvárosban lakni. Nem csak Napocska és FestőnevűLány miatt, hanem hogy a kultúrkocsmákból (és persze máshonnan is) - amikor nekem tetszik - csak úgy hazasétálhassak. A Kiadó mostmár tényleg újságunk székhelye, mert nem csak kommp ügyeinket bonyolítjuk ott, hanem Mancsos jókedélyű Picurba is ott botlunk... És ez még nem minden, megismerem a helyet és Kertemben Beatles filmet nézünk. Igazi 35 mm-es, tekercs csere, kis vacogás, de igazi, kellemes nyárvégi hangulat.
Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése