Még mindig ohhwáó dolog szerda este a másnapi újságot olvasni. Akkor is, ha még mindig várakozó - mégmindigdolgozó - pozícióban vagyok. Élmény az a másfél-két óra ott. Tényleg. Leszerveztem az interjút, megyek Vörös Róberthez, hozzá. Kiegészítem ezt a húzódósat... és...
Olyan elképesztő nagyság a papája. Csak most esett le, honnan ismeri a festőbácsit - akit fel kell hívnom holnap! (meg mást - kis utánaolvasással...)
Azt is kitaláltam, mi lesz a Kommóddal, ha netalántán nem tudnánk elintézni ezt a hirdetős mizériát.
Márciusban végzek a Nemzetivel - értsd: mindent láttam, amit akartam, nagyjából a Balikó-darabokat kivéve mindent - és átnyergelek a Katonára. Nem leszek ám hűtlen. Nem is tehetném, mert a végén még... De ott annyi mindent nem láttam még, amire igazán vágyom...
Questa deliziosa pasta, ohhanyám gurulni fogok:) tényleg Ő a hibás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése