Végre, na!

Ma szembesültem azzal, hogy hiányzik az iskola. Hiányzik, hogy be kell járni, hogy órákon kell résztvenni, hogy találkozom a csoporttársaimmal, sőt idegen emberekkel is... Pont ezért szuper lesz ez a heti egy speckol, ahol KedvencTanárnőnkkel is csacsoghatunk, csak úgy, bármiről.

Végre találtam kritikát a szombati színházról. Kicsit megkésve, de igazán jó volt olvasni, hogy jól látom...

Ma is tanultam két új szót: apoteózis; mokány. Bár az elmúlt 2 hónapban volt Mikulás, Karácsony, névnap és születésnap, mégis most - mikor máskor - találtam ki, mit szeretnék igazán. Egy olyan naptárra vágyom - mint amilyen Alfienak is volt -, aminek segítségével minden nap tanulhatok egy új szót... Na ilyet kell keresnem!

Eddig nem akartam írni róla, mert még van egy kicsi Jane Eyre-ból, de rühellem, ha egy könyv megszólít. Ne szóljon hozzám! Véletlenül se vetemedjen a szerző olyasmire, hogy beleírja az environ 600 oldalas nagyregényébe: "Olvasó! - Megbocsátottam..." Eddig ezt látom Charlotte Brontë legnagyobb hibájának. Nem tud elbeszélőként írni. Na, de hamár elégedetlenkedek, akkor azt is meg kell említenem, hogy nem is értem, hogy lehet egy könyvnek két címe, ráadásul a másik - ami nem a főszereplő nevét jelöli -, A lowoodi árva még csak nem is helyes, hiszen könyörgöm csupán 100 oldalon át él gyerekként ott... Van még egy dolog, ami nem hagy nyugodni, de még bármi történhet a végéig... Befejezem.