Már a Stealing Beauty is nagyon-nagyon tetszett, varázslatos kis hippi kommunába, sienai álomvilágba kalauzolt a Bertolucci-film, nade a The Dreamers valami elképesztően jóó - bár az utolsó két perc nekem nem hiányozna, repül a kő, be az ablakon, és vége. Ahogy a Louvre-ban szaladnak az zseniális, a filmbetétek és a párhuzamok szuperek, az a sátor... Eva Green maratont fogok tartani húsvét alkalmából :) Nagyon vágyom a Wombra. És végigveszem Bertolucci mestert is, a következő az Ultimo tango a Parigi lesz - R. kedvenc filmje...
Beszereztem Sebald mester legkiválóbb könyvét is, csakhogy véletlenül se unatkozzam.
Bodó kutya szerelmes, és nincs szomorúbb, mint egy szerelmes kutya... :) Édesdrágakis...
Nem mondtam még, hogy valamennyien túléltük a beszélgetést, Főszerkesztőuram is elégedettnek látszott, sőt még benti megfigyelőt is kaptunk, akinek a valódi kilétére őrülten kíváncsi vagyok, akárcsak a konyharuhahasználó jelentőségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése