Az elmúlt napok aggódásának befellegzett. Vége. Kész. Leadtam. Egyrészt őrült nagy megkönnyebbülés, másrészt nagy-nagy izgalom - ami jó sokáig tart még...
Volt itt minden. Sírás, igazi kiborulás, ordítás, na és kétségbeesés a köbön. Nagy öröm, amikor beköttettem és boldog sóhaj, amikor a helyére került.
Mondhatnám, hogy "én megmondtam", de igyekszem visszafogottan gonosz lenni, és nem örülni látványosan...
A megpróbáltatásokat nem is ünnepelhettem volna máshol, mint a Színházban :) Ágytörténetek az Ódry Színpadon 23.00-tól. Az álmom folytatása hamarosan... :) De annyit muszáj, hogy az idős pár női tagja zseniális, ahogy a kielégületlen, katonaéhes vadmacska is. Egészen különös hangulata van az egyetemi színpadnak - kis pici, bennfentes közeg, másfajta színházszag.
Előtte-utána csacsogás - nagyon kíváncsi vagyok mit gondol (!) rólam - szeretek M.-mel beszélgetni, akkor is ha...
Tervet készítek a következő hetekre, mit kell tennem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése