A kommunikációs dumák helyett ma is Spirót olvastam, most meg még hallgatom is - mit gondol a novelláról, az irodalmi hierarchiáról, a paraboláról, mint irodalmi jelenségről... Parti Nagy meg az írói szerepkörről, alkatokról értekezik épp.
Holnap én például erről tudok érdemben beszélgetni, merthogy a kommunikációs modelleket nem tudom per pillanat kívülről, az is tuti.
Mi lett velem? Hol marad a szorongás? Mi ez a szolíd nemtörődömség?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése