Ha vele beszélek egyszerűen átrendeződik az arcom. Letörölhetetlen mosoly szögben áll a szám, csillog a szemem - a nemtudom mitől - és...
Talán a nagy dolgokhoz idő kell. Talán nem.
Nem tudom, hogy mit higgyek, mit gondoljak, de őrülten várom, hogy lássam végre, mert nagyon hiányzik.
Talán semmi nem változik. Talán minden.
Most az egyszer kategórikusan nem követem el a szokásos butaságot. Higgadt leszek, és nem dimenzionálom túl a dolgokat, nem kerítek különösebb jelentőséget semminek.
Talán most az egyszer majd csak magamra gondolok. Talán nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése